Létezik-e ​művészet kultúra nélkül, és van-e értelme kultúráról beszélni úgy, hogy a művészetet nem tekintjük annak részeként? Milyen új problémákat, helyzetet, felismeréseket eredményezett a történeti avantgárd a művészet és a kultúra összetett viszonyában, és milyeneket a neoavantgárd?

Seregi Tamás könyve ezekre a bonyolult kérdésekre keresi a választ. A kötet első felében a történeti avantgárdról, Kassák Lajosról, majd a neoavantgárd egyes dilemmáiról, Moholy-Nagy Lászlóról, Kállai Ernőről, Tamkó Sirató Károlyról olvashatunk egymással számos tekintetben összefüggő, a kérdésirányok kijelölésében se a válaszokhoz vezető út kialakításában konzekvens esettanulmányokat. A könyv második része nagyívű esszé művészet és kultúra nyugvópontra nem jutó kapcsolatáról: része-e a művészet a kultúrának, vagy bizonyos változatai mindig is kívül estek azon, éppen amiatt, mert nem voltak kepések műveleti területté válni, azaz domesztikálódni? A művészet és a kultúra felvilágosodás utáni története elvezet napjaink nagyon is gyakorlati kérdéséhez: mi a szerepe a művésznek a kulturális termelésben?