Vannak vidékek legbelül… Ezekről a legbelső vidékekről mesél ez a könyv. Hajnali tépelődéseimről, ki nem mondott szavaimról, emlékfoszlányokról és arról a szabadságról, amit az évek múlása hozott, s amivel hol tudok élni, hol nem. 
Szerelmek és félelmek. Megkönnyebbülés. Gyereksírás és férfimosoly. Arcok végtelen sora. Egyik gondolat fonódik a másikba, nincs határ és nincs idő, és tér sincs. Bennem zajlik minden. 
Nem viselnek meg ezek a hajnalok, már várom az álom és ébrenlét határán mozgó képeket. Életem vágatlan filmjét. Nincs főszerep, statisztálok benne. A rendező? Nos, a rendező alakja kezd körvonalazódni. Egyre ismerősebb.

Schäffer Erzsébet