Egy vicces, olykor megható szerelmes könyvet tart a kezében az olvasó. A történetekbõl megtudhatjuk, hányféleképpen lehet nõként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és fõleg önismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony elõfordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy õ a nagy Õ. Ismerõs a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. „…az elõszoba felõl kulcszörgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy nõ és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal elõbb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, különben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a sötétítõ függönyt. – Neked barátnõd van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátnõm, de nem hagy békét. Minden nõt elüldöz mellõlem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen nõ el nem hagyja a terepet. Nekidõlt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – Tõlem aztán megláthat – mondta kimérten. – Én nem félek senkitõl, és senki elõl nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – Én elõre szóltam.”