A sokszor vérpezsdítő, máskor szívszorongató történetek Budapesttől Indiáig röpítik az olvasót. Dézsi Desirée novellái az ezerarcú szerelemről és erotikáról szólnak. Szerelem mindhalálig. Szerelem pirkadatig. A szenvedély tud szelíd és érzelmes lenni, máskor bizarr és követelőző. Az írónő lebilincselően és sok humorral mesél a női lélek gazdagságáról és az érzéki élmények sokszínűségéről. Önmagáról pedig ezt írja: „Tinédzserként azt gondoltam a szerelemről, hogy csókos-simogatós játék, míg voltak korombeliek, akik már a szexet is unták. Huszonévesen már tudtam, hogy azon kívül, hogy izgató érzés, nagyon jó érzelmi összekapaszkodás is, de nem értettem, hogyan lehet néha szelíd, máskor zabolátlan, ha minden a hormonokon múlik. Harmincas fejjel beláttam, hogy kell az emberi reprodukcióhoz, de nem értettem, hogy ötven, hatvan éves, vagy még idősebb emberek annyi tapasztalás és csalódás után hogyan állíthatják magukról, hogy szerelmesek. Ma már értem. A szerelem teljesen értelmetlen. Nem kell rajta gondolkodni, csak élvezni kell, és néha belehalni".
