Az anyai hivatás az, hogy példaképek legyünk, ne mártírok. Már nem olyan anya vagyok, aki szép lassan meghal a gyermekeiért, hanem felelősségteljes anya, aki megmutatja nekik, hogyan éljenek teljes életet.

Sok nő fejében állandóan ott munkál egy tanult belső hang, amely arra utasítja, hogy jó anya, társ, barát, munkatárs vagy hallgatóság legyen – szelíd, támogató és önfeláldozó. Meggyőződésünk, hogy nőként minden területen meg kell felelnünk a külvilág elvárásainak. Ugyanakkor napról napra enerváltabbak, motiválatlanabbak vagyunk.

Glennon Doyle író, LMBTQ-influenszer The New York Times bestellerkönyve bensőséges memoár és egyben kiáltvány minden nő számára. Életének epizódjain, válása és új szerelmével, Abbyvel alapított mozaikcsaládja bemutatásán keresztül mesél arról, miként küzdött az önazonosságért, amit környezete már kislány korától igyekezett megzabolázni és szűk keretek közé szorítani. Történetét olvasva elkezdhetünk bízni magunkban annyira, hogy képesek legyünk határokat húzni, megbékéljünk a testünkkel, tiszteljük a dühünket és a szívfájdalmunkat, és felvállaljuk legmélyebb ösztöneinket. Saját kiteljesedésünk ugyanis az egyetlen hiteles út afelé, hogy családunk tagjai is felszabadult, teljes életet élhessenek.

„Glennon Doyle könyve rávilágít arra, mit jelent ma nőnek lenni. Minden fejezetben találtam számomra nagyon fontos üzeneteket.”

Reese Witherspoon