Fekete fátyol lebben (Beth, a szövődmény IV/2. rész)A kedvesem, akit egy pók szőtt oda mellémfekete karjaiban gyermeket tart a mellén. Sírgödrömből kitekintve fekete fátyol lebben. Nem élünk mi már, csak a hiány a szívünkben.Holtak vagyunk mindannyian, mert magány él a lelkemben. Szög vagyok, mely átüti a bokát és ott tart a kereszten.