A császár arcképe jelent meg képzeletében, a hullámos, szőke haj, a halvány rózsaszínű gyöngyházarc, a sötétkék szem, a bájos mosoly, a gyermekes ajak. Zsófiához hasonlított, mintha fivére lett volna.
Néha ez a kép álmában is megjelent előtte. Ilyenkor nem tudta megkülönböztetni, hogy az ifjút vagy a lányt látta-e. Mindkettőt szerette. Valamikor egész Oroszország szerelmes volt a szép ifjúba.
– Szeretném, ha minden ország köztársaság lenne. Ez az államforma felel meg legjobban az emberi jogoknak – szokta mondani Sándor, gyermekesen mosolyogva. A csugajevói vérfürdő után pedig, amikor tizenkétezer embert korbácsoltak véresre, Arakcsejev keblére omolva zokogott. Andrejics Alexis, barátom, tudom, hogy milyen nehezére esett ez érzékeny szívednek!