Az kötet valójában nem Móricz Zsigmond autobiográfiája, hanem „csak” gyerekkorának története. Tíz esztendőé. A szerző szerint ez bőven elegendő. Ekként zárja gyönyörű könyvét: „Tízéves koromig több történt velem, mint azóta ötven év alatt. Írhatnám még a világ végéig, az életem végéig. Minek? Ennél többet nem mondhatok magamról.” Jelzi, hogy bizonyos vallomások megfogalmazása még várható tőle, színpadi mű formájában. Ha amazokkal elkészül, már csak heverni szeretne az őszi verőfényen. „Akkor rávéshetem a márványnévjegyre: Éltem.”