Ezerkilencszáznyolcvan január elsején megszületett Tési János. Apja, aki aznap töltötte be a huszadik évét, szeretettel nézett rá.
– Fiú! – újságolta büszkén az apjának. Arca csak úgy sugárzott a boldogságtól.
Tési János hajjal és egy foggal született.
– Pont, mint az apja – mosolygott Tési János anyja. – Az is foggal és hajjal született.

Tési János családjában ez így történik már számtalan generáció óta. Nem sokban különböznek ők másoktól, akik szintén  hosszú-hosszú ideje a faluban élik mindennapjaikat, azonban…
A gyakorta szürreális, álomszerű, megfoghatatlan helyszíneken játszódó, népmesei elemekkel, történésekkel átszőtt események hátterében legtöbbször a család titokzatos távoli rokona, Nalatrok bácsi áll, aki állítása szerint mindig valamiféle kölcsönt törleszt, amire a család sokszor nem is emlékszik… aki rendszerint felbukkan, amikor kell, és önzetlenül segíti a családot… és akiről sohasem tudják, igazából mikor érkezett, mégis mindig, mindenhol ott van.
A generációkon átívelő családregény egy furcsamód ismeretlen, ám helyenként mégis ismerős valóságba enged belepillantást, amellyel kiragadja az olvasót a szürke, monoton hétköznapok börtönéből. 
Elvarázsol és elgondolkodtat. Utánozhatatlan, egyedi hangulatot teremt.