„Szinte sajnálni való, hogy így elnyárspolgáriasodik a mezőség. A falusias csöndet, amibe most el van temetkezve a csárda, nem zavarja a fegyverdurrogás. Elvétve ha nyúlra vadász valaki. A lőporfüst szétterjeng a vidéken; mert ők ismerősek egymással a régi időből. Az egészet pedig nagy mélasággal nézi a kukoricaföldek mellől egy őskorbeli Keresztelő Szent János. Valami romantikus koldus a vállára akasztott egy ócska tarisznyát. Szent Jánosnak ez mindegy, ő egykedvűen néz szét a vidék fölött, és legföljebb akkor örülhetett, mikor csuda történt érte.”