Csak egy étterem a sok közül itt, az Oktogonon, ahová turisták, irodisták, művészek járnak… meg néha maffiózók. Van mandulatej, gluténmentes ételek, harcsapaprikás, és olykor szürke laptoptáskák cserélnek gazdát, persze igen diszkréten. Néha esténként valami Iván nyekergeti a tangóharmonikát a vendégeknek, de ezt leszámítva csendes egy hely, hét éve egyetlen lövés se dörrent – és akkor is éppen filmet forgattak. Szóval semmi rendkívüli, leszámítva az egyik pincért, aki túl jól beszél oroszul, teljesen belezúgott egy kigyúrt kopasz fazon barátnőjébe, és folyton egy maffiózóval lóg. Hát, öregem, nem lennék a helyében, ha a moszkvai rendőrök szaglászni kezdenek a környéken, az már biztos!