"- ​A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt…
– Csak nem azok ott?
– Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót!

… A tábornok bent volt az előszobában. Egy képet nézett a szekrény mellett. Előkotorta öreg, drótkeretes szemüvegét, úgy hajolt a képhez. – Város, valamilyen város. Azért egy domboldal mégiscsak más, domboldal présházzal.
– Présház az nincs – János hátrább húzódott.
… Itt szállt meg a svéd király – magyarázta apa. – Ágyba kérte a reggelijét. Kávé, vaj, dzsem, tojás.

…A nő felnézett az ágyról. – Mit csinál a hajammal? – kérdezte elnyúlt, panaszos hangon.
János ujjai megmerevedtek. A nőt nézte, ahogy hever az ágyon. A vörös hajat a szekrény tetején.
– Egészen összekócol! – hallatszott az ágyról.
– Micsoda hajzuhatag! – Apa állt az ajtóban. Hóna alatt a hegedű.
– ó, a feleségem haja! – Ferenczi Aurél kijött a szobából. Odament Jánoshoz, letépte kezéről a hajat. – Valaki azt mondta, hogy Erzsébet királynőé volt ilyen.

…Oszlopokban jött a füst. Szélrohamok hajtották. Átszállt a kiégett ablakokon, a szobákon.
János a kavargó eget nézte. Közben egy hangot hallott valahonnan mélyről.
– Egy könyv… Nekem volt egy könyvem."