Köztudott, hogy a pártállami diktatúra idején minden jobboldali gondolat eredendõen üldözendõnek számított. De vajon hogyan élték túl a hagyományos politikai felosztás szerint jobboldalinak tekintett személyek és mozgalmak a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer üldöztetéseit? Kik választották az évtizedekre szóló, csendes „alámerülést”, és kik azok, akik továbbra is aktívan képviselték korábbi eszméiket? És vajon a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján meg lehet-e különböztetni a jobboldalhoz köthetõ valós társadalmi jelenségeket az állambiztonság konstruált ügyeitõl? Az UNGVÁRY KRISZTIÁN által szerkesztett tanulmánykötet a Kádár-rendszer állambiztonsága szempontjából „jobboldalinak” tekintett hagyomány és gondolkodás, illetve az ezt képviselõ csoportok 1945 és 1990 közötti történetébõl ad reprezentatív válogatást. Mivel e meglehetõsen széles – a progresszív konzervatív eszmétõl a kisgazdákon át az egyetemi szervezkedésekig és a radikális szélsõjobboldali mozgalmakig terjedõ – politikai paletta szereplõi és nézetei a kommunista és államszocialista diktatúra idején egyként „ellenségesnek” minõsültek, a kötet tanulmányai mindenekelõtt az állambiztonsági iratok feldolgozására épülnek. Az összeállítás áttekintést nyújt az olvasónak a belügyminisztérium „jobboldali” ellenségképérõl, részletesen tárgyalja a prominens kisgazda és kereszténydemokrata politikusok sorsát, illetve nyomon követi a háború elõtti szélsõjobboldalhoz köthetõ mozgalmak utóéletét is. E hiánypótló kötet kitûnõ írásai nem csupán arra világítanak rá, hogy a jobboldali hagyományok hogyan élték túl búvópatakszerûen a háborút követõ fél évszázadot, de a ma jobboldalinak tekintett attitûdöket és mentalitásokat is jobban érthetõvé teszik.