Kiss Tamás 1953. május 25-én született Szombathelyen. Fiatal kora óta ír rendszeresen verseket. Biológus diplomája ellenére költészettel, festészettel és  zenével is foglakozik. Gulyás Dénes professzor magántanítványa volt az Iparművészeti Főiskolán.  A botanikában, ökológiában Vöröss László Zsigmond, Soó Rezső és Borhidi Attila tanítványa. 1998-ban  Joseph Kadar, Párizsban élő festőművésszel megalapítja az „Ethic-Cards” mail-art folyóiratot.  Itt jelent meg a „Levelek Krétáról” című etikai esszégyűjteménye. Az Égei-tengeri kultúra és művészet  rajongója.  Számtalan hazai és külföldi tudományos és művészeti társaság tagja. Például: „Emily Bronte Society” –  Anglia, Pishwanton Természetvédelmi és Művészeti Projekt – Skócia, Scientific and Medical Network –  Anglia, Magyar Szociológiai Társaság és az ESA (European Association of Sociology), és tagja az  MTA Köztestületének.   1990-től a Pécsi Tudományegyetem docense, majd az ETK főiskolai tanára, és tanított a Nyugat-Magyarországi  Egyetemen is. Ökológiát, biológiát, filozófiát, humán ökológiát tanít, művészeti, irodalmi köröket tart.  A humánökológia magyarországi meghonosítója. Fiatal kora óta, számtalan európai egyetemen, így, többek  között Bradfordban, Leedsben, Münchenben, Regensburgban, Salzburgban, Bécsben meghívott előadó.  Tudományos fokozatai: egyetemi doktor, kandidátus, PhD – ökológia, és honoris causa DSc. Művei közül  kiemelendő az „Egy XX. századi ökológus beszélgetései” (Martineum), illetve a „Játék a biztonságért”  (Szaktudás Kiadó) könyvek, melyekben a „biztonság ökológiájának” tudományos és természetfilozófiai  alapjait rakta le. A „biofunkcionális filozófia” elméletének megalkotója, melynek elméleti bázisán,  az élővilág működésének egy új példatárát készíti el, egykori mesterével, Borhidi Attilával.