Az elismert tehetségű Cholnoky László, a Cholnoky fivérek legfiatalabbika, életvitelének köszönhetően örökös anyagi zavarokkal küszködő, züllött ember hírébe került, rossz értelemben vett bohém lett belőle, és nem tudott ellenállni az alkohol csábításának, így lehetett a részegesek testi-lelki világának dermesztő hitelességű ábrázolója. Írásait mindig is szívesen közölték, de sehol sem tudott meggyökerezni, egzisztenciátlan alak lett az újságok és folyóiratok peremvidékén. Nyomasztó novelláiban igen gyakori az öngyilkosság.

A Prikk mennyei útja egy megállíthatatlan elmezavar krónikája, ahol végül is a tébolyodott hős felakasztja magát. A Bertalan éjszakájában, talán legkitűnőbb elbeszélésében, a reményét és élete értelmét vesztett Bertalan a Dunába öli magát, akárcsak néhány év múlva az író, hiszen szinte mindegyik művében ott kísért az élet értelem-vesztése és az öngyilkosság lehetősége.