Az egyik leghíresebb magyar utazó katonának tanult, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek, orosz fogságba került, majd 1770-ben Kamcsatkába számûzték. Szökését követõen sorsa nagyrészt Madagaszkár szigetéhez kötõdik, ahol francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevû települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet. A bennszülöttek 1776-ban királyukká választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségérõl. Kereskedelmi terveinek támogatóit elõbb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedõk szolgálatába állt Amerikában és így tért vissza Madagaszkárra. Ellensége, Isle de France kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki a franciákkal vívott ütközetben életét vesztette. Kalandjait emlékirataiban örökítette meg, az eredeti francia nyelvû kézirat alapján könyv formában Londonban adták ki, majd „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” címen Jókai Mór fordításában Budapesten is megjelent 1888-ban.