Íme, egy zenélõdoboz, és benne a táncospár: már halljuk is a monoton muzsikát, amelynek dallamára lassan, szertartásosan, ugyanarra a koreográfiára perdülnek-fordulnak a táncosok. Amikor a dallam lejár, egy láthatatlan kéz újra felhúzza a dobozt a kulccsal, és a férfi és a nõ végtelen tánca folytatódhat – a szabadulás reménye nélkül. Hiába van az arcukon mosoly, a lelkük, kiváltképpen a nõé, zilált, örökös közöttük a feszültség, és az áldozat sebei talán sohasem gyógyulnak be. Ismerõs a helyzet? Nem véletlenül, hiszen gyakrabban fordul elõ, mint gondolnánk, hogy társas kapcsolatainkban áldozattá válik az egyik fél, és helyzetébõl nemhogy a kiutat nem találja, de sérült önbecsülése folytán azt sem érzékeli: ez nem természetes állapot. RADOS VIRÁG pszichológiai témájú regénye azt boncolgatja, hogy milyen mélységekig süllyedhet a férfi és nõ közötti kapcsolat, és története lapjain kibomlanak a bántalmazás lélektanának súlyos titkai. A szép és intelligens, ám a szíve mélyén súlyos önbizalomhiánnyal küszködõ Kárpáti Anna ügyetlenül csetlik-botlik a partnerkapcsolatok világában. Már-már feladja a társkeresést, amikor találkozik Ferkóval. Eleinte minden szép és jó, de egy napon robban a bomba. Ferkóról kiderül, hogy korántsem az a kedves, szeretetteljes férfi, akinek addig mutatta magát, hanem rideg, goromba, erõszakos ember. Szinte nap mint nap szóval és tettel, lelkileg és fizikailag bántalmazza Annát. Õ mégsem tud hátat fordítani neki, ellenkezõleg: egyre mélyebbre merül a kapcsolatba, remélve, hogy a férfi megváltozik a kedvéért. Van-e kiút ebbõl az ördögi körbõl? Mi minden történik Annával, amíg ráébred: saját testi és lelki épsége érdekében ki kell lépnie az életét megkeserítõ, egészségtelen viszonyból? Vajon sikerül-e neki? Mi, olvasóként végigkísérhetjük a „táncát”, tanúi lehetünk, ahogyan – az õt megilletõ támogatással – sikerül megtalálnia önmagát… A mûben a történet és a szereplõk is kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valóságos eseményekkel vagy személyekkel csupán a véletlen mûve.