A munkavállalói részvételi jogok iránt az elmúlt két évtizedben tapasztalható közösségi szintû érdeklõdés hátterében az a felfogás áll, hogy a vállalati stakeholderek hosszú távú érdekei fontosabbak a részvényesek/tulajdonosok rövid távú – nyereségorientált – érdekeinél. A fenntartható fejlõdés biztosításának ugyanis két útja lehet: egyfelõl megteremteni a gazdaságos és nyereséges mûködés strukturális és pénzügyi feltételeit (objektív tényezõ), másfelõl a belsõ folyamatok, a szervezeti kultúra és munkaügyi kapcsolatok rendezettségével kialakítani a belsõ döntéshozó mechanizmusok gördülékenységét (szubjektív tényezõ). Az elsõ cél elérése érdekében a szervezetek folyamatos átalakulásokon mennek keresztül, keresik a túlélés lehetséges útjait: (csoportos) létszámleépítéseket hajtanak végre, összeolvadnak, szétválnak, kiszerveznek bizonyos tevékenységeket. A rendezett belsõ viszonyok viszont egyet jelentenek a hosszú távú tervezés lehetõségével akkor, ha a munkaadók és munkavállalók között kölcsönös a bizalom és a folyamatos párbeszéd intézményesül. Az Európai Üzemi Tanács elméleti kérdéseit és uniós, valamint magyar vonatkozású gyakorlatát bemutató kötet a munkavállalói részvételi jogok, a munkaügyi kapcsolatok fontos témakörének összefoglalására, bemutatására törekszik. A szerzõ a Pécsi Tudományegyetem Felnõttképzési és Emberi Erõforrás Fejlesztési Kar Emberi Erõforrás Fejlesztési Intézetének egyetemi adjunktusa. Fõbb kutatási területe a munkavállalók részvételi jogai és az emberi erõforrás menedzsment.