"Dolores ​fölegyenesedett és hevesen szólt:
– Hogy hívják? … Louis de Malreich!… L és M…. Hiszen emlékszik erre a monogramra…. Ó, ne kérdezzen tovább!… Ez a szörnyűséges titok!… És elvégre nem ez a fontos… A fontos, hogy a bűnös megvan… Ő a bűnös… ezt én mondom magának… Védekezett-e, mikor szemtől-szembe megvádoltam? Akár ez a neve, akár más, nem védekezett. Ő a tettes… ő a tettes…. ő gyilkol… ő szúrt… a tőrrel… az acéltőrrel… Ó, ha mindent elmondhatnék!… Louis de Malreich…. Ó, ha lehetne beszélnem!….
Ideges vergődésben vonaglott a pamlagon, keze görcsösen szorította Lupin kezét, és alig hallható szavakat nyöszörgött:
– Védjen meg!… Legyen a pártfogóm!… Maga az egyetlen… Ó, ne hagyjon el!… Milyen szerencsétlen vagyok!… Micsoda kínok!… Ez maga a pokol!….
Lupin ránézett az asszonyra, sokáig nézte, és magában kérdezte, vajon miféle titok lappanghat szép homloka mögött, miféle titok emésztheti ezt a titokzatos lelket?"
A regényben a bűnügy és a hozzákapcsolódó nyomozás mellett uralkodó szerepet játszanak a szatíra és a kaland, a titokzatos és fantasztikus elemek, a váratlan és szellemes fordulatok.