A kisvárosi főelvtárs szemrevaló kamaszlánya egy főnemesi származású fiatalemberbe szeret bele, s az ötvenes évek elején ez főbenjáró bűnnek számít. Apja, aki nem annyira lánya jövőjét, mint saját karrierjét érzi súlyos veszélyben, a helyi állambiztonsági szervek segítségével Borbálát egy évre az apácazárdába küldi, hogy elszakítsa szerelmétől.

A zárda számára ez ideiglenesen a túlélést jelenti ugyan, de a magyar történelem e különös korszakában semmi sem az, aminek látszik. Az apácákat előbb a német, majd a szovjet hadsereg katonái használták nagyon is világi, vagy méginkább félvilági célokra, s amikor Borbála odakerül, a megszentelt falak között egészen más tevékenység folyik, mint amire ő vagy a szigorú apa számított. Az apácák voltaképpen már régen beletörődtek ebbe a furcsa helyzetbe, a nappali áhitatosságokat éjszakai mulatságok követik, s csupán hetekbe telik, hogy az új barátnők Borbálát

is beavassák kényes titkaikba.

Pergel Zsolt megtörtént eseményeket regényesített meg az Apácabordélyban egy volt kolostorszolga elbeszélése alapján, s könyve nemcsak mint izgalmas tényfeltárás tekinthető különlegességnek, hanem figyelmeztetés is: a régmúlt események körüli vitákban hajlamosak vagyunk megfeledkezni az éppoly homályos és zavaros közelmúltról.