"Ábrahám ​vezér, akit Isten barátjának neveztek, az özönvíz látta Sém atya ivadéka volt. A bölcs pásztor-családfő hosszú és felettébb kalandos életében, ha kellett, harcias vitéz volt, ha lehetett, akkor békesség-teremtő.
Valamikor négyezer évvel ezelőtt élhetett: a Tigris és Eufrátesz közötti ősvárosok világából indult, és Kánaán pusztaságain vezérelte népét. Évezredek emlékezete szerint ővele kezdődik az Egy-Isten-hit, amelyet szakadatlanul őriz a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás. A zsidó nép és az arab nép egyként őt, Ábrahámot tudta ősapjának. Csodákkal teljes történetét az Ó- Testamentum legelső részében Mózes Első könyvének XII-XXV. fejezete örökítette nemzedékről nemzedékre. – Ebből a bibliai regéből a legrégebbi, pásztorkorszaki hőstörténet bontakozik ki az olvasó előtt. Ábrahám hőstetteit hajdanán bizonyára ugyanúgy vándorénekesek vitték pásztortüzektől pásztortüzekhez, mint a sok mindenben hasonló sumér és akkád eposzokat az asszír és babiloni dalnokok, és a homéroszi énekeket a görög rapszodoszok. – A mai költő megpróbálta elképzelni azt a nagyon régi hőskölteményt, amelynek hősét és kalandjait az Ó- Testamentum őrizte meg és örökíthette miránk. És ahogy elképzelte mai tudással, mai nyelvezettel, de híven az emberiség e nagy közös örökségéhez, fogalmazta krónikás énekké Ábrahám regéjét. – A költő úgy érzi és véli, hogy csupán alázatosan újramondja a mostani olvasónak az immár négy évezredes közös örökséget."