„A nő fojtott indulattal kérdezte: – És mit tud a hajnalról? A hajnalról, amely pirkad? Mi?! – A hajnal a napnak azon szaka – felelte készségesen Benjamin Walter Pác –, melyben az elforduló glóbusz ismét visszatér a nap sugarainak síkjába. – És miért vagyok én olyan, mi nt a holdkaréj? – folytatta a hölgy egy gyanakvó érettségibiztos statáriális tárgyilagosságával. – Mi?! – Eme sarlószerű domborulat összefügghet a túltápláltsággal… – hebegte. – De kérem, kedves nagysád, foglaljon helyet… – És mi van a szférák muzsikájával? Szivének karmesterével, és mi van a negyvendolláros karórával? Maga pimasz!! És további definíciókat nem is várva, a szférák babaarcú holdkaréja úgy vágta szájon háromszor egymás után Pencroftot, hogy kezéből a kalap egy szomszédos asztalra repült.”