A legtöbbünket a legelevenebb és legvirágzóbb élet közepette is nyomasztja a haláltól való félelem. A halál az a csontváz, ami ott üldögél az élet örömünnepén; az a csendes kísértet, amely nyugtalansággal tölti el az elmét. Minden ajtóra és csaknem minden szívre rávetül ez a rémisztő, lidérces árnyék. Tehát minden olyan szemlélet, amely megszabadít minket ettől a szorongástól; amely eloszlatja ezt a sötét felleget, és az értelem fáklyájával rávilágít a titokra, megérdemli mindannyiunk köszönetét és háláját. A természet ismereténél nincs nagyobb áldás a számunkra, hiszen megfosztja a halált a maga rettenetességétől, és kiűzi a félelem démonát a szívünkből.