Hihetetlen, ​elképesztő esetek. Hihetetlen, elképesztő alakok. Olyanok, amilyenek nincsenek is, hiszen lehetetlen, hogy ilyenek létezzenek, aztán mégis rájuk ismerünk, kiderül, hogy mégis csak léteznek, hiszen bárhol éljünk is, itt vannak, jönnek-mennek, csoszognak-botladoznak, köhécselnek, ordibálnak, dünnyögnek és köpködnek körülöttünk. Csodabogarakkal történő csodás esetek csodálatosan megírva. Olyan olvasmányosan és olyan derűvel, mégis bölcsen, hogy azt hihetnénk, a szerző Mikszáth és Jókai mostanáig lappangó kortársa. Pedig nem.Szemtelenül fiatal, szemtelenül tehetséges: a kortársunk. Haklik Norbert hét éve él Brnóban, ahol egy világcég nagy kreativitást igénylő, középvezetői posztját tölti be. Munkájához a hétköznapokban öt-hat nyelvet használ, de szerencsére magyarul sem felejt, és szerencsére ír. Töltsék le és olvassák történeteit Köldöknyakú Mikoláj szentszőlőiről, a radlavenici könnyező Máriáról, a Sárkánypusziról, az orlovi kanördögről, a pródwhradai zokogó fűzfáról, Kajlaszemű Matildról, Tyvitko Vlitobárról, Natalia Tvrskoról, akinek a méhe megnyílt és tizenkét órán keresztül nehéz köveket ontott magából, melyek feketék voltak, mint a halál, és forróak, mint a vörös hajú nők ajkainak ízes csókja. És persze a Mennybemeneteli irodáról, ahol holttestek hevernek, arcukon a mérgezettek szomorkás, megbocsájtó mosolyával.