A ​Mélység London nyomornegyedéről szóló szociográfia, amelyben London kendőzetlenül sötét képet festett a gyári munkások, a mun­kanélküliek és a koldusok életéről.
„London utcáin bárhol elkerülhetjük a sze­gények nyomorának megpillantását, míg öt­percnyi út akárhonnan a sikátorokba visz. De ahol most törtetett keresztül a kocsim, az a sikátorok végtelen szövevénye volt. Új, egé­szen másfajta nép hemzsegett a szűk kis utcá­kon, kicsire nőtt, nyomorult, sörtől átitatott alakok. Mérföldeket mentünk puszta kőfal és omladékok között, és amerre néztünk a szom­széd utcákban, mindenütt ugyanazok a kövek, ugyanazon nyomorúság képe meredt reánk. Itt-ott egy-két részeg férfi vagy nő tántorgott el, a levegő verekedéstől, káromkodástól volt terhes. A piacon reszkető öreg emberek, asszonyok keresgéltek a sárba szórt szemétben rothadt krumplit, babot meg zöldséget, míg a gyerekek, mint a legyek, úgy gyűltek rá egy csomó rothadó gyümölcsre, vállig turkáltak a folyékony, romlott halomban, és ott nyomban lenyelték a morzsát, amit kihalásztak, a félig poshadt darabokat…”