Salgarinak, a vérbeli kalóztörténetek mesterének kalandregényében ezúttal egy mindenre elszánt kincskeresõcsapat vág neki Chilébõl a végtelen Csendes-óceánnak, hogy Új-Kaledónia partjait elérve felkutassa a legendás Kék-Hegység kincsét. Útjuk azonban szerencsétlenséggel kezdõdik, s a kis társaságnak a messzi sziget civilizálatlan és olykor barbár törzsei között kell túlélnie... Részlet az e-könyvbõl: "Az „Andaluzia” kapitánya igazi chilei típus volt, barna, mint az Andok keménynyakú harcosai, fekete szemekkel, amelyek ötven éves kora dacára még mindig tüzesen villogtak, vállas, gigászi alak, vastag bikanyakkal. Az arca kellemesnek, sõt szépnek volt mondható, habár hosszúra nõtt fekete körszakálla valami vad kifejezést adott neki. – Na, mi az megint, Reton? – fordult a vén tengerészhez, aki még mindig bosszankodott a kis hajósinas feleselgetésén. – Mindig ingerkednek velem, – dörmögött a vén tengeri fóka bosszúsan. – Nem tegnap születtem!…. Nem elõször látom a delfineket. – Mit mondtál? – Igen, igen, kapitány: láttam a delfineket. – Fent vannak? – Tucatszámra táncolnak a vízen, kapitány. A kapitány homloka elborult. Fölemelte a fejét és minden oldalról kémlelte az eget."