– Ma kaptam édesapámtól az első lapot – újságolja Feri –, pedig már elég régen odavan.

– Nem volt szabad írniok. Nehogy idehaza megtudják hol, merre járnak.

– A család csak tudhatja!

– Senki sem! Az hadititok!

A hadititok szóra elhallgat Feri, a titkot tisztelni kell, nekik is mindig volt, amíg katonásdit játszottak. Amióta kinőttek a katonásdiból, cserkésztitkuk van, az meg éppenséggel komoly dolog!

– Azt írja édesapám, hogy lötyög rajta a nadrág. Alig kapnak valami ennivalót. Úgy lefogyott szegény, hogy ha ráül egy egykoronásra, húsz fillér kilátszik alóla…

Mindhárman nevetnek, de nincs a nevetésüknek zamatja, mint az árnyékban ért gyümölcsnek.

– A te édesapád legalább tiszt. Tisztek mégis jobb falathoz jutnak.

– Csakhogy a volt magyar tisztek nem kapták vissza a rangjukat. Aki magyar, az csak közlegény lehet!

(részlet a regényből)