Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nõ címû könyvnél - amely alapjában véve nem csupán a nõrõl szólt -, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdésérõl, a bûntudat megoldásának az elkezdésérõl, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésrõl, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például "miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?" A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog... Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektõl kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitõl érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitõl érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentõs része azt felelte, hogy ezen õk még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerûen érte õket... Holott a nõk esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nõ... Úgy tûnik, ezek olyan dolgok, amelyekrõl a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétrõl... Azért nem, mert "ez teljesen magától értetõdõ", hogy az illetõ férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdõjelezhetné..."