Ha állatokkal élünk együtt, idővel kezdünk úgy tekinteni rájuk, mint emberi lényekre. Előbb vagy utóbb emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket. Ha van egy aranyhörcsögünk, és azt figyeljük, hogyan eszi a diót, akkor egy napon arra a következtetésre jutunk, hogy pont úgy néz ki, mint bácsikánk, aki vörösbor és mogyoró mellett üldögél kedvenc klubjában. Hát nem pont olyan, mint egy ember? – csodálkozunk rá gyakran kedves állatbarátainkra. Azonban az is lehet, hogy ez pont fordítva van. Gerald Durrell kalandos és mulatságos történetei ezt a kérdést járják körül.