Boros. Egy isten háta mögötti halászfalu egy kiszáradóban lévő tó partján. Csak néhány viskó, tengődő emberek, a halfeldolgozó üzem és az orosz lakótelep. A helybéliek úgy vélik, az élet azért romlott meg, mert a Tó szelleme haragszik. De mi köze ehhez a kamaszfiúnak, Naminak, akit Mamó és Papó nevelt, s aki elől mindenki titkolni igyekszik, kik is valójában a szülei? Tényleg ő volna minden balszerencse okozója? Miatta dühös a Tó szelleme? Nami elindul a városba, hogy kinyomozza a létezését körüllengő rejtélyt. Vándorlása során szembesül a felnőttkor nehézségeivel és misztériumával, de ahhoz, hogy megértse a legnagyobb titkot, vissza kell térnie oda, ahonnan elindult, át kell kelnie a tavon, és le kell süllyednie a mélyére. A tó társadalomkritikus, disztópikus fejlődésregény. A szerző szuggesztív, szinte filmszerű képekben ábrázolja Nami sorsát, s nem riad vissza a naturalisztikus leírásoktól sem. Erős olvasmány, mely nem ereszt egykönnyen. A kritikusok George Orwell 1984 című regényéhez hasonlítják. Bianca Bellova regénye 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, valamint Csehországban a Magnesia Litera-díjat az év könyve kategóriában. Több mint 20 nyelvre fordították le.
„Nálunk a Telepen valahogy mindig úgy alakul, hogy bűnös emberek születnek, bűnösök élnek, és csak az idő kaparja le róluk a rosszat, az esztergál szentet belőlük. Ilyen volt Egon és az Áramkalóz Henyó, a Nyomdász Józsi és Janina, aki csak nyugdíjas korában lett a Szegély Szolgálója. Csak Angéla esete volt más: ő szentnek született! Kis idővel a születése után már nem akart senkinek problémát okozni, különösen nem a szüleinek, ezért éjjel-nappal a sarokban üldögélt, meg se rezzent. Még éhesen se fakadt sírva a drága gyermek, nem akarta zavarni a szüleit, akik szerettek berúgni, dalolni, mulatni – napokon át. Olyan illemtudó volt, hogy a fal mellett osont, nem szúrt szemet senkinek, mindig csak »hogyne, kérem, uram«, »köszönöm szépen, asszonyom« – bele is rúghattál, öcsém, pofán vághattad, ő meg csak néz! Azt mondta Henyó, hogy az ő áttetsző szeméhez furakodnak az Ég angyalai, hogy megnézzék a Telepet, mint a meztelen nőket a panoptikumban!” (Pálfalvi Lajos fordítása)
Minden egy szimpla „szerdán” kezdődött, amikor a nap első sugarai megjelentek a Pangea, azaz az egyetlen nagy kontinens keleti dombjain. Az esős időszak elejét mutatta a még nem létező donatellás naptár, de a legtöbb folyó már megtelt, s a növényzet is burjánzott. Egy Jóbarátom mit nem adott volna azért, hogy egyszer élőben láthassa ezt a kort, hiszen a legelterjedtebb állatfaj a dínó, az ő kedvence. Szinte mindenhol ők uralkodtak, ám ezeknek az ősi élőlényeknek hamarosan bealkonyulhat. A vízzel teli folyók irányába meginduló szomjas csordák még nem is sejtették, hogy pillanatokon belül valami megpecsételi a sorsukat: egy fénycsóva jelent meg az égbolton, s óriási sebességgel tartott feléjük… Egy ŰRHAJÓ!
...az „LNDT Alice” végül még becsapódás előtt hatalmas robajjal kettészakadt, majd néhány fát letarolva a hasán csúszott, s végül 37 fokban állt meg. Ennyi volt ugyanis árnyékban.
Hirtelen csend lett. A sűrű füstben és porfelhőben semmit sem lehetett látni. Elsőként az egyik utas tért magához, aki – miután tudomásul vette azt, hogy márpedig túlélt egy ilyen katasztrófát komolyabb sérülés nélkül – könnyedén, egy fél mondatban összegezte a történteket ékes anyanyelvén:
– Hú ba–––meg!
Nahát, egy MAGYAR!
—Kérdezd meg, hogyan nyerhetsz egy órát—
Mary O'Connor gondjai sokkal nagyobbak annál, minthogy az órája megállt 3 óra 57 perckor. Amikor elviszi karóráját egy órajavító mesterhez, különös dologban részesül: lehetőséget kap arra, hogy újraéljen egy órát az életéből. De a sors szigorú szabályokat ír elő a múltbeli események átrendezésére, például nem lehet semmi olyat tenni, ami időbeli paradoxont okozna. Vajon képes Mary megbocsátani magának élete legsúlyosabb hibáját?
Mit tennél, ha mindent újrakezdhetnél?
Hol vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?
„Érdekes és izgalmas történet egy kegyetlen világról. Egy letehetetlen olvasmány, ami megmutatja, hogy mire képesek az igaz érzelmek.”
Horváth Tamásné, Könyvszenvedély blog
„Nagyszerű és lenyűgöző történet istenekről és emberekről, egy lányról, aki nem félt szembeszállni még a leghatalmasabbakkal sem.”
Gallai Emese, Falakmögött blog
„Egy istenien jól megírt történet, egy olyan befejezéssel, amely garantáltan nem hagy nyugodtan egy idegszálat sem. Persze nem kell hálásnak lenni érte, szívesen hoztam össze. :)”
Lukács Edina Booktime blog
© 2022 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
