Kosztolányi Dezsõné Halmos Ilona a német megszállást, Budapest ostromát, a nyilas terrort fiával vidéken majd a fõvárosban bujkálva élte meg. Feljelentik, életveszélybe kerül, késõbb fiát az oroszok internálják. Naplót vezetett, amit 1948-ban, memoárként jelentetett meg. A Tüzes cipõben, ez a döbbenetes erejû dráma, ez a részleteiben remek naplóregény a leghitelesebb korrajzok egyike. „Ha az én uram egyszer-egyszer lázadozott is az ellen az ellenkezõ elõjelû faji összetartozás ellen, ami az irodalomban s fõként a sajtóban és a magánszínházaknál a jövedelmezõbb, könnyebb munkát, a föltétlenebb elismerést a másik oldalnak juttatta, bölcsessége, igazságérzete és fanatizmustól mentes humorérzéke tüstént megtalálta a megbékélést, a kiengesztelõdést. (…) Volt egy játékosunk – gyakran játszottunk –, egymásnak ajándékozgattuk azokat a saját fajtánkbelieket, akiket kevésre becsültünk, s õ mindig talált az én ajándékom ellenében ajándékozni valót.”